Az arabika szubtrópusi éghajlaton az 550-1100 méter közötti területeken él meg, a 16-24. szélességi fokok között. Ezeken a területeken az esős és a száraz évszak jól elkülönül. Ilyen körülmények között egy növekedési és érési szezon van, ami általában az ősz leghidegebb időszakára esik. Példák erre az éghajlatra: Mexikó, Jamaika, Brazília Sao Paolo és Minas Gerais régiói, továbbá Zimbabwe.
A 10. szélességi fok alatti egyenlítői régió 1100-1900 méteres magasságaiban lehetséges még termesztése. Itt a gyakori esőzések majdnem folyamatos virágzást eredményeznek, ami évi kétszeri szüretelést tesz lehetővé.
A legnagyobb esőzési időszak határozza meg a fő szüret idejét, míg a legkevesebb eső időszaka a második szüretet. Mivel túl gyakoriak az esők és lehetetlen az udvaron, szabad ég alatt szárítani, ezért az itt termelt kávékon gépi szárítást alkalmaznak. Példák: Kenya, Kolumbia és Etiópia egyes területei.
Mindkét éghajlatot jellemzi a kis hőingadozás, az évi átlagos 17-20 fok közötti hőmérséklet, és az 1500 mm évi átlagos csapadékmennyiség.
A robusztát a 10. szélességi fokokon túl termesztik, a tengerszint és 900 méter között. Ez a kávéfaj jóval toleránsabb a hőmérsékletingadozás tekintetében, mint az arabika. A csapadék és a hőmérséklet növekedését egyaránt jól tűri.