Találkozópontok | Kávézó kereső | Kávéház rangsor | Kávé akadémia | Játék | Linkek | Rólunk | Támogatóink
Hírek
Téma
Kávé mellé
Café Budapest
Receptek
Kávéház anno
Barista iskola
Barista szaküzlet
Zacc
DOSSZIÉK
Kávé minősítések
Tea
Kávézóláncok
Kávétermelő országok
Kultikus kávés kellékek
Független Kávéházak
Home Barista
Barista Bajnokságok
Régi pesti kávéházak
Kávéház Sirató
RÉGIÓK
Hajós utca
Károlyi utca
Liszt Ferenc tér
Ráday utca
Újlipótváros
Nyitólap // Régi pesti kávéházak // Jön a világ legszebb kávéháza
Jön a világ legszebb kávéháza
2006. Március 8., Szerda
Lassan elkészül a New York Kávéház és a palota. Csordás Lajos a Népszabadságtól kifaggatta a kávéház vezető tervezőjét, Benyó Lászlót. A kávéház belsőépítészeti munkáit többnyire olasz mesterek és művezetők végzik. Már az utolsó leveleket aranyozták a stukkón.

Freskók a mennyezetről
Freskók a mennyezetről

A Fehér szalonban éppen egy korhű harmonika ajtót szereltek fel, míg a mellette fekvő Lotz Teremben hiányzott a mennyezeti Lotz-panno. Visszakerültek azonban az eredeti csillárok másai, amely minden olyan szemlélődőnek öröm, aki vendége volt még az egykori Hungáriának. A Magyari Mannheimer- és Eisenhut Ferenc-féle freskókat is teljes pompájukban találta Csordás.

A bejárat ismét a régi helyén: nem a körútról, hanem a körút és a Dohány utca sarkáról lehet belépni a kávéházba. Ezzel megszűnt a Hungária legcsúfosabb szégyenfoltja: a régi hölgyteremben kialakított ruhatár. A híres "mély vízben" luxusétterem lesz, és ennek a végén találjuk majd a márványtermet, nagy faburkolatú tükrökkel.

Kép egy korábbi építési fázisból
Kép egy korábbi építési fázisból
Egy kicsivel később a bútorok is megérkeztek. A kávéházba szögletes, krómacélvázas üvegbútorokat terveznek és az első modern asztalok és székek már bent is vannak a pazarul felújított kávéházi térben.

A stílusában elütő ülőalkalmatosságokat és kávéházi asztalokat Adam D. Tihany tervezte, aki egyébként századfordulós hangulatú belsőt már tervezett Magyarországon. 1992-ben kérték fel ugyanis a Gundel éttermének kialakítására.

Miután a Népszabadás annak is utánajárt, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a korhű helyreállításhoz korhű bútorokat szeretett volna.


Sőt erről a kávéházban egyeztetett is a tulajdonossal és a tervezővel, feltételezhetően a Boscolo tulajdonosi elvárásainak köszönhetők a modern bútorok.

Forrás:
NOL 1
NOL 2


Legek a New Yorkból:

Kávéházak Versenye 1905 - a New York győzött! :)
Kávéház és irodalom
A zenés kávéházak
A legfontosabb magyar irodalmi lap: a Nyugat
Kávéház anno, négyszázféle újsággal
A kávéház a férfiaké?

Archívum | Nyomtatás | Küldés e-mailben
Most szólj hozzá!
  Név:
  Website:
  E-mail:
  Hozzászólás:
  Ellenőrző kód: CAPTCHA Image
 


2006-04-07 22:35 | Küzmös György
Nahát! Ez remek!

Nem gondoltam volna, a jó híren túl (miszerint hamarosan megnyílik a New York) egy ilyen kedves, szórakoztató és igazán szellemes novellát olvashatok! Köszönöm a szerzőnek, hogy megnevettetett és felüdített. Remélem olvashtaok még hasonlókat a tollából.

Küzmös György - műkedvelő és kritikus -
2006-04-05 21:16 | Kürthy Paula
A New York kávéház, ami megihletett az éppen most lezárult "cikória kupa " novellapályázat versenyén. Nem győztem, ez igaz...de talán, ha van kedvük olvassák el mire is ihletett ez a csodálatos palota. - mivel a pályázat lezárult, az eredményhirdetés megtörtént ezért kérem derüljenek! Remélem sikerül mosolyt csalnom az arcukra. -

K. Paula.

Haláli csapat.

- Még tíz perc és nyitás. Mindjárt itt a mi időnk Molnárkám. – dörzsölte össze a tenyerét néhai Felvinci Tihamér, miközben sokat sejtetően a kakukkos órára nézett.
- A mi időnk. Hehe! Kacagnom kell! Két kísértet. Szép kilátások mondhatom. Évek óta ebben a kávéházban bolyongunk. Nem mondom, csodás hely ez Felvincikém…ódon és patinás. Kísértetnek soha jobbat, mint ez a gazdagon díszített eklektikus épület. Benne Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc freskóival, a márványasztalokról és kristály csillárokról már nem is beszélve, de…
- Na ugye! Hát nem pompás? Tökéletes ez a párizsi hangulat itt Pest szívében. No és a közönség!
- Persze, persze,…elismerem én, hogy jobb, mint egy farkasréti kriptában, meg aztán be is kellene fognom a számat, hiszen megfogtuk az isten lábát ezzel a hellyel…de…
- De? Már megint de…
- Ne haragudj, kérlek, szó, ami szó örülök, hogy veled tölthetem minden percemet, kártyázunk, sakkozunk, dominózunk,…de valahogy…hiányzik az izgalom.
- Innen a New Yorkból? Nem értelek! Neked nem eléggé izgalmas Móricz, Karinthy, Kosztolányi, Molnár vagy Heltai? Összeteheted a két kezed, kedves öcsém, hogy köztük lehetsz. Írók, újságírók, kritikusok színe-java, színészek közt, azt mondod unalmas?
- Óh, hát nem azért! Csak, néha történhetne valami rendkívüli. - biggyesztette le az ajkát néhai Molnár Gáspár.
- Bökd ki végre, mire gondolsz!
- Khmm,…hogy is mondjam? Jól jönne a hölgyek társasága. - hebegte pirulva Molnár.
- Á! Hát szóval erről van szó! - mosolyodott el Felvinci és tekintetével ismét az órát kereste. A lelke mélyén, nagyon is egyetértett az előző gondolatokkal, hiszen jómaga is izgalommal várta a kávéház igen különlegesnek ígérkező délelőttjét. Ő ugyanis tudta, amit Molnár nem. Ez pedig, nem volt más, mint hogy a palota a mai naptól a hölgyvendégek látogatásaira is berendezkedett. – Lesz meglepetés. – képzelte el barátja megdöbbent ábrázatát, de néma maradt, mint a csuka. Mire gondolatban idáig jutott hangos kakukkolással az óra is megszólalt. Épp a tizedik kakukkszó harsant, amikor kinyílt a kávéház ajtaja és belépett rajta az első vendég, aki nem más volt, mint Hámori Ilonka, a Magyar Nemzeti Bank igazgatójának leánya.
- Ilyet sem láttam még! Egy nő! Úgy látszik vége a rossz napoknak. – mosolyodott el bajusza alatt Molnár, és értetlenkedve, kérdőn nézett a mellette lebegő Felvincire.
- "Hölgy-ó-ra"! Édes barátocskám, "hölgy-ó-ra"! - mondta Felvinci tagoltan a még mindig csodálkozó arckifejezéssel néző Molnárnak.
- Megmagyaráznád, kérlek mi az a "hölgyóra"?
- Szóval, nem hallottad. Sejtettem. Pedig, már egy hete beszéli a Nyugat és a Pesti napló asztaltársasága, hogy a mai naptól a kávéház megnyitja kapuit a legszebbik nem képviselői előtt. Így aztán soha jobbkor nem is említhetted volna hölgybéli igényeidet. Mostantól legeltetheted a szemeidet a szebbnél szebb démoni teremtményeken. – nevette el magát Felvinci, miközben látta, hogy Molnár arca az örömtől ragyogni kezd.
- Nézd! Már jönnek is! - fordult izgatottan, ám kissé hitetlenkedve a bejárat felé Molnár, miközben remegő kezekkel gyorsan feltette a lorgnonját.

És a hölgyek jöttek. Elindult az áradat. Ki egyedül, ki a barátnőjével, vagy egészen kis csoportokba verődve érkeztek. Csinos fruskák, jól öltözött nagyságák, öntudatosan, elegánsan és üdén érkeztek a traccspartira. A kávéház felbolydult. A nyüzsgő sokadalomban alig hallották egymás hangját. A pincérek rohangáltak, és állításuk szerint, aznap tizenegyig, megszületett a kávéfőzés új világrekordja. A New York valami megmagyarázhatatlanul izgalmas és érdekes egy órának nézett elébe. Legalábbis, ezt érezte néhai Felvinci Tihamér és megboldogult Molnár Gáspár.
- Istenem, de szép látvány! – áradozott a két kísértet, és mint akiket bolha csípett meg másodpercenkét helyet változtatva repkedtek egyik asztaltól a másikig, földszinttől az emeletig. Nem győztek betelni a látnivalókkal. Épp a karzat felett keringtek, amikor észrevették, hogy az elsőnek érkezett Hámori Ilonka, még mindig egyedül ül egy fal melletti fülkében, és savanyú ábrázattal, egykedvűen kavargatja a kávéját. Magánya miatt, már-már sajnálni akarták, amikor maga előtt illatfelhőt tolva, feltűnt egy elegánsan öltözött, középkorú nő, és pihegve az asztalához érkezett. Molnár és Felvinci egyszerre kapták fel a fejüket. Orrukat megütötte az édeskés parfüm illata. A hatás leírhatatlan volt. Kigúvadt szemekkel meredtek az éppen megérkezőre.
- Ópium! – szaladt ki pillanatnyi időeltolással a szájukon és a felismeréstől mindkettőt a rosszullét környékezte.
- Még mindig milyen csinos ez a bestia! - jegyezte meg elismerően, de némileg zavartan Felvinci és egészen elfehéredett.
- Nekem mondod… – harapta el mondanivalóját Molnár és tekintete Felvinci arcát kutatta. Egy pillanatig csak álltak egymással szemben, mint a viadalra készülő kakasok. A helyzet olyannyira kezdett komikussá válni, hogy a beálló csendben egyszer csak Felvinci arcára kiült a vigyor.
- Csak nincs valami baj, édes barátom? – kajánkodott, amikor meglátta Molnár hitetlenkedő ábrázatát.
- Az, aki…mo…mo…most jött. – kezdte dadogva. – Az ott…szóval ő az, aki miatt a Dunába ugrottam. Matild. – suttogta.
- Látom. – sandított Felvinci az asztal felé és csuklani kezdett. Teste meg-megrándult és a zsigereiből lassan feltörő nevetéstől megrázkódott.
- Csak nem te is? - kérdezte elhűlve szellemtársától Molnár, és amikor Felvinci bólintott, először megnyúlt a képe, de aztán szívből hahotázni kezdett.
- De igen! Képzeld! Én marha! Miatta akasztottam fel magam. Hehehe…és még a temetésemre sem jött el. – szaladt ki a száján. Nem lehetett megállítani, gurgulázva kitört belőle a röhögés.
- Hát ez jo-hóóó. Most meg aztán már édes mindegy! Még ilyet! Megőrülök! Hallgassuk már meg őket! - törölgette le Molnár a kibuggyanó könnyeit.

Ezalatt a két nő mit sem sejtve beszélgetni kezdett.
- Pá, puszi édesem! Ne haragudj, hogy késtem, de apád feltartott. - huppant le a székre az elegánsan öltözött Matild.
- Csókollak "anyuka". Kíváncsian várom, miért bolondítottál ide.
- Ne élcelődj! Örülnél, ha én lennék az anyád.
- Isten ments! Örököltem volna a hajlamaidat.
- Nocsak, milyen keserű ma a kisasszony. Történt valami?
- Ne is mondd. Felpróbáltam a mennyasszonyi ruhámat.
- És? Nem ment rád?
- Nincs szükségem rá. Ferenc elhagyott. – szipogott a lány.

A szellemek abbahagyták a nevetést. Jó hangulatuk tovatűnt, sajnálkozva nézték az elkeseredett Ilonkát. Szívük szerint ellátták volna holmi "apai" jó tanáccsal a búslakodót, de az ő helyzetükben ez teljességgel lehetetlennek tűnt. Így aztán csak fejcsóválva megpróbáltak tovább összpontosítani a beszélgetőkre, ám azt időnként valami furcsa suhogás minduntalan megzavarta.

Eközben a hölgyek tovább beszélgettek.
- Csodálkozol? Nem tudtad megtartani.
- Miért? Te kit tudtál?
- Én drágám legalább egyszer férjhez mentem! Az is valami, ha nem is sok.
- Igazán? Na ne mondd! És hány öngyilkost hagytál magad után?
- Kis szívem, ahogy elnézlek, te egyet sem fogsz. Meg aztán, mit tehetek én arról?
- Még, hogy mit? Csak kihasználtad őket, aztán, amikor elköltötted az utolsó vasukat is, eldobtad mindet. Apámat is megbolondítottad, annyira, hogy képes volt nőül venni. – sziszegte dühösen Ilonka.
- Ugyan édesem,…jött ő magától!
- Kíváncsi vagyok őt, mikor hagyod el.
- Ma reggel megtörtént, pont ezért hívtalak.
- Mi történt ma reggel?
- Jaj csacsikám! Csak azt szerettem volna elmondani neked, hogy a jövőben nélkülöznöd kell a mostohaanyádat. – pattant fel az asztaltól Matild, biccentett egyet, majd elindult a kijárat felé, azután, mint, aki jól végezte dolgát, mosolyogva még visszaszólt: "Na, pá édesem! Örökre!".

A beszélgetés végére mindkét kísértet méregbegurult. Felháborodva hallgatták Matild utolsó, gyilkos szavait. Még utoljára megvetően végigmérték, majd levonták a végső következtetést.
- Micsoda egy vipera! Még jó, hogy nem vettem el! – sóhajtott megkönnyebbülten Felvinci, amire Molnár sűrűn bólogatni kezdett.
- Ezt megúsztuk édes öregem!
- De, végül is férjhez ment a mi Matildunk, hallottad.
- Nem hallottam kristály tisztán…volt valami furcsa kis zaj.
- Én, azt hámoztam ki, hogy igen.
- Na és? Tudod, ki vette el?
- Én. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Néhai Hámori Ottó a Magyar Nemzeti Bank igazgatója.

****
Epilógus: Húsz év múlva…

- Kedves barátaim! Kerek, húszéves évfordulót ünneplünk. Nagy nap ez a mai, hiszen kerek két évtizede, hogy megszabadultunk attól a nőszemélytől, aki tönkretette mindannyiunk életét. - kezdett bele Felvinci Tihamér beszédébe, miközben sűrű és elérzékenyült pillantásokkal Molnár Gáspárra és Hámori Ottóra nézett.
- Örökké éljen a New York kávéház szelleme! Éljen a Haláli csapat! Dicsérjük azt a napot, ami egyszer és mindenkorra elhozta számunkra az örök nyugalmat és az örök békét! A függetlenség napját! – fejezte be a kissé emelkedett hangulatú pohárköszöntőt Felvinci, majd fogta a pezsgősüveget és jó hangosan, útjára engedte az üvegből kirepülő dugót.
- Kérem a poharakat! Gyorsan! – sürgette a körülötte lévőket.
- Itt vannak! – felelte Molnár lelkesen és a tálcára készített poharakat gyorsan az asztaltársaság felé egyensúlyozta. Épp letenni készült, amikor, valami furcsa édeskés illatot érzett. Nem tudta megmagyarázni pontosan mi lehet az, de az érzés nyugtalanná tette. – Valami nem stimmel, valami nem stimmel… – ismételgette magában egészen addig, amíg hirtelen a tálcára nem nézett. Nem hitt a szemének. Az asztalon négy pezsgőspohár állt és akkor már bizonyosan tudta, hogy az illat, amit érzett nem más, mint az ópium.

*** V é g e ***
2006-03-12 15:51 | bartha György
Dekorácíós kellékeket gyártunk. a honlapom www.barthadekor.hu Kérem nézzék meg és a növény dekorácíóban számithatnak ránk. Fotó alapján látványtervet készitünk. Üdvözlettel Bartha György
BELÉPÉS
Felhasználónév:
Jelszó:
regisztráció hírlevél
BARISTA SZAKÜZLET


Sommelier képzés
RECEPT KERESŐ
Kávés sütik
Mennyire bonyolult?
Szövegrész keresése:
Kávéitalok
Milyen típusú?
Szövegrész keresése:
JEGYVILAG.HU
Színházi előadás:
Mikor?
Hol?
© 2003-2017 | Kapcsolat | Impresszum | Média információ | Partner belépés
Támogató partnereink


Barista Hungary
"A kávés képzés"

Completa

DaVinci