Rétesretorika

Hogy mit sütöttek ki a rétesházban? Egy kis "vidéket". Az Október 6. utcában tavaly megnyílt Első Pesti Rétesház (valamint Kávéház és Hagyományőrző Galéria) tudja, hogy a pesti polgár a vidékire, a külföldi a hungarikumra bukik, természetesen háziasított formában.

A rétest itt online, az interneten és offline, a pulton is olyannyira szakszerűen tálalják, hogy szinte eltűnik a csomagolásban. De ez nem baj, hiszen olyan érzésünk támad, hogy a vendégeskedés során részesei, vagy legalábbis műélvezői leszünk annak, amit a Rétesház három szóval jelez: hagyomány, érték, művészet. A háromosztatú vendégtérbe lépve a réz, a barna, a bordó és a vajszín klasszikus árnyalatot ad a paraszti életet idéző fekete-fehér felvételeknek.

Játékos hagyományőrző szándékot fedezhetünk fel a bútorzatban is, az asztalok ugyanis egyben múzeumi vitrinek. Igazán ötletes, hogy az üveglap mögött korabeli polgári kellékek, színházi kesztyű, látcső és képeslapok láthatók. Az enteriőr betetőzése az aranyrámás plazmatévé, mely nonstop néprajzórát sugároz a művelődni is vágyó vendégeknek.

A prospektusokban lapozgatva a legmókásabbnak bizonyos Emma asszony tanácsait találtuk, miszerint úgy kell kinyújtani a rétestésztát, hogy egy huszárt lovastól betekerhessünk vele, illetve, hogy mindenképpen csöpögjön a zsírtól - bár utóbbit már kevéssé bírná irodai napszámhoz szokott gyomrunk. A kávékultúra azonban még bátortalan, a Rétesház fantázianevű kávés koktélon túl csupán a tejes, a jeges és az ír kávé szerepel az itallapon mint kávékülönlegesség. Ez viszont már munka előtt, reggel nyolctól a rendelkezésünkre áll.