Felhívás! 2004.12.01. | Zacc
Kedves Kávéház Barátok! Az alábbiakban Jánossy Lajos és Zeke Gyula felhívását tesszük közzé. Kutyaszar vs Kávéház? Döntsenek Önök!

Felhívás a Kosztolányi Dezső téren megnyíló Tranzit Art Café ügyében!


Kedves Barátaink!


Akik ismernek bennünket, tudják, hogy semmi olyan nyilvánosság előtti tett nem kötődik a nevünkhöz, ami valaha is politikailag értelmezhető lett volna. Ezúttal sem készülünk ilyesmire, s ha az alábbi sorok forma szerint ki is merítik a civil politizálás fogalmát, természetesen most sem adjuk oda a nevünket semmiféle erőnek, amelynek ez esetleg kapóra jöhetne. Pusztán a baráti körlevél kereteit kívánjuk kiterjeszteni olyanokra is, akiket személyesen (még) nem ismerünk, ám akiket hozzánk hasonlóan érinthet a címben jelzett kávéház ügye, s akik – meglehet: józan eszük tapasztalataival szembeszegülve – téveteg pillanataikban még hisznek a polisz ügyeinek civilizálhatóságában.

Furcsa történet zajlik.

Barátunk, Egri Orsolya - bölcsész végzettségű, sikeres vállalkozó -, régi elképzelése a megvalósulás küszöbén áll, kávéházat készül nyitni a Kosztolányi Dezső téri, 1963-ban épült volt MÁVAUT pályaudvar évek óta üresen álló épületében. Vállalkozása minden tekintetben megalapozott, bírja a XI. kerületi önkormányzat támogatását, (belső)építészeti és funkcionális látomása a hatvanas évek eleji épületegyüttes kulturális kávéházzá alakításáról sokat ígérő. Még ebben az évben, tehát heteken belül nyitni kíván. Az előjelek szerint így mi, a kávézási kultúra nyilvános intézményeihez kötődő tarka országos és azon kívüli sokaság, nemsokára egy újabb helyhez jutunk, amely építészeti egyedisége, szolgáltatásainak várható összetétele és mindezek következtében bizonnyal hamar megteremtődő sajátos légköre okán sokunk egyik törzshelye lehet. Fényes, tágas, látható és láttató CAFÉ, ahol asztaltól asztalig vándorolhatunk vagy magunkban ülhetünk, ihatunk és ehetünk, olvashatunk és írhatunk, kávézhatunk és szivarozhatunk, lapot szerkeszthetünk és találkozót adhatunk, udvarolhatunk és gyermeket terelhetünk, hallgathatunk és vitatkozhatunk. Hely, ahol emellett kiállítások lesznek és beszélgetések, könyvbemutatók és koncertek, felolvasások és performance-ek.

A buszpályaudvar épületegyüttesét a bontás előtti pillanatban az önkormányzat vette át a Volántól, s pályáztatta meg valamely kulturális funkció telepítése céljából, melyet Egri Orsolya nyert meg nem csekély viszontagságok közepette. Vállalkozása azóta (a környék lakói előtt is) nyilvános, s április eleje óta a budapesti sajtó is cikkezik róla. E cikkek azonban nem csupán a fönti esélyekről és reményekről szólnak. A munkálatok megindulását követően ugyanis nyomban ellenmozgalom szerveződött a környékbeliek egy csoportja körében, Székelyhídi Hajnalka operaénekes vezetésével. Felhívásaikban a hely és a környék elkocsmásodásától félnek és óvnak, további kifogásaik mondvacsináltak, illetve olyan követelményeket fogalmaznak meg, amelyeket tartalmaz a kávéház terve, vagy amelyek munkálatai, mint például az épületegyüttest övező eleddig szaros, nejlonos és olajos terület parkosítása, már folyamatban is vannak. Írásaik és tetteik összessége – tüntetések, plakátragasztgatás és kevésbé szalonképes tiltakozóakciók után vagyunk immár – azonban arra mutat, hogy valójában nem az alkoholtól félnek, hiába mondanak igent a Kulturális Kávéházra. Igen, így, két nagybetűvel, a létesülő café kisbetűs műfaji önmegnevezését ugyanis csökönyösen tulajdonnévként kezelik. Valódi szándékuk, hogy semmiféle kávéház ne legyen a Bukarest utcában.

A tiltakozó szervezet neve: Civilek a Bukarest Utcáért. Természetesen nem tehetnek róla, hogy a Kosztolányi Dezső térből nyíló, önmagában is térré táguló utcaszakasz, ahol a mára talányos szépségűvé változott épület áll, napjainkban is a Bukarest nevet viseli. Az azonban, hogy nem csikarja a fülüket a ’civil’ és a ’Bukarest’ szavak önmegnevezésbeli összeeresztéséből felcsendülő politikai és mentális disszonancia, már sokat elárul, olyasmit is, aminek a szervezet tagjai talán nincsenek is tudatában. (Vajon mit tesznek, ha Egri Orsolya elképzelése megvalósul, és a tágas utcarész Ottlik Géza nevét veszi fel?) Az épületre néző házak lakói közt természetesen sokan vannak olyanok is, akiknek semmi kifogásuk a létesülő kávéház ellen, sőt, várják annak megnyílását, ám ez ideig nem alakítottak semmiféle pro-szervezetet. A CBU legutóbbi ‘Petíció!’-ja november 5-én kelt, utolsó előtti mondata – jelhív közlésben - így hangzik:

“A Petíciónk a következő, ha a XI. kerületi Önkormányzat működési engedélyt kiad, ami félelmeinket megalapozottá teszi úgy a kávézó megnyitó napján élő fallal a tüntetés minden jogi formáját betartva a kávézó megnyitását megakadályozzuk."

E mondat okot adhat ugyan némi aggodalomra – vajon mit tesznek az összegyűlt tiltakozók, ha a "jogi formák" betartása mellett nem tudják megakadályozni a megnyitást? -, ám akcióik egyelőre a törvényes keretek között mozognak. Minden rendben, 1989-ben ezt (is) akartuk. Sőt, adott esetben a CBU kávéház elleni tiltakozáshoz való jogát - amolyan félig fűtött liberálisként - nekünk magunknak is védelmeznünk kell. Azért persze elszomorodhatunk és csodálkozhatunk. Tudtuk és nem ámulunk azon, hogy a testvérek és az elvtársak egyformán gyűlölték a kávéházat, és mindent meg is tettek azért, hogy eltöröljék a város színéről. Az is ismert, hogy a húszas évek elején a különítményes nyikhajok be-belátogattak randalírozni a fényes termekbe, s a Szent István körúti Club kávéházban még bombát is robbantottak, amely két vendéget megölt.

De civil mozgalom egy többé-kevésbé mégiscsak működő parlamentáris demokráciában a kávéház ellen, ilyen még nem volt. Sőt, az ember már-már kezdte elhinni, hogy a kávéház a kettészakadt társadalomban is azon kevés hívószó közé tartozik, amelynek hallatán az úgynevezett baloldaliak és az úgynevezett jobboldaliak egyformán elmosolyodnak, és a tekintetükben egyként megvillan a fény, a civil, az érzéki és a szellemi elvágyódás oly ismerős, csillámló kötege. Ám nem, nem, a jelek szerint még ez sincsen így.

Jeleztük, nem akarunk ellen-ellenmozgalmat indítani. E levél nem szolgál egyebet, mint hogy tudjanak-tudjatok az ügyről, s hogy legyenek-legyetek ott minél többen a Tranzit Art Café megnyitásánál, december 3-án pénteken, este hat órakor.

Üdvözlettel,

Jánossy Lajos és Zeke Gyula

Kapcsolódó topic:
Civilek a Bukarest utcáért vs Tranzit Art Café


Az újhullámos kávé és a tökéletes croissant édes házassága június 28-tól a Nagymező utcában
Blog írások
Már több, mint egy hónapja nyitott a Bloom Coffee, mely nem feltétlen a könnyű
megtalálhatóságáról, méginkább a finom süteményeiről, ízléses interiőrjéről és kávéitalairól
ragadhatja meg a kávészeretők figyelmét.
Café Budapest
Habár sokáig csak vendégkávé volt itthon a Per Nordby, addig a By Beansben nyitása óta már állandó az őrlőben. A kávépörkölő tulajdonosa nem először járt Magyarországon, azonban most nem üres kézzel érkezett.
Koffein