Frontális 2005.02.26. | Zacc
Zacc, Szeged Ma, ahogy jöttem be Szegedre, belefutott a busz egy nagy dugóba az algyői híd előtt. Egy ideig vártam, aztán követtem két srác példáját, és leléptem,- gondolva, hogy majd Algyőn felszállok egy Algyő- segédbuszra. Miközben mendegéltem, jól éreztem magam: friss levegő, szabadság. Néztem a szerencsétleneket, akik a buszokon ültek és nem mertek lépni.


Aztán felértem a hídra, és meglátttam a baleset helyszínét. Két kocsi frontálisan ütközött. Az egyik mellett ott volt a hullazsák, a másikat nagyon nézegették a tűzoltók, -valószínű még ki kellett szedni onnan valakit.

Előtte már láttam az út szélén folydogáló olajos felszínű vizet, de nem gondoltam rosszra, mert arra gondoltam, amit az előttem ülő srác mondott: "ez a kocsi most jön a hídról és röhögött rajtunk a vezető, biztos nincs nagy baj, mert akkor nem röhögött volna.",- de nem így volt.

Baleseteket látva vagy mentőt hallva általában elmormolok egy imát vagy többet, de most nem voltam rá képes. Csak az járt a fejemben hogy over, az az illető befejezte, pedig egy órája még beült a kocsiba és elindult Vásárhelynek...

Aztán mentem tovább, szívtam a cigimet, és akkor leszólított az egyik várakozó sofőr a híd algyői feljárójánál. Megkérdezte mi történt. Én mondtam, hogy frontális ütközés, láttam, egy halott biztos van... tovább mentem és egy kicsit bennem volt a szemtanú feeling, mint aki tud valamit. Még tetszett is, de aztán sokan kérdeztek és hamarosan a fő kérdésük már nem is az volt, hogy mi történt, hanem az, amit rögtön utána tettek fel, miszerint mikor lehet tovább menni. Ott már nem volt érezhető az, amit én láttam, a fekvő halott, ami annyira megrendített. Nem szívesen válaszoltam.

Pedig arra gondoltam, hogy miért is sietek, hiszen az a pár perc, amit eltöltök azzal, hogy válaszolok, nem fog hiányozni, egy rövid cikk elolvasása is kábé ennyi.

Aztán mentem tovább, kerülgettem a kocsikat, már kezdtem felengedni. Jó volt gyalogolni, egészen addig, amíg el nem kezdték engedni a forgalmat, és rá nem jöttem, hogy rosszul járok, mert mind a sorban rekedt volán elhagyott már, illetve a Hódmező is itt fog hagyni, mert az itt nem áll meg.

És mégis megállt. Pedig csak ironikusan integettem neki, hogy "így jártam", de ő felvett. A sofőr megjegyezte, hogy mennyi baj van velem, de mosolygott. Annyira jó volt érezni azt a hangulatot… mindenki rajtam nevetett. És én jólesően tűrtem…

Mert ők nem látták azt, amit én. Csak kiléptem a buszból. Negyven perc múlva megindult a dugó, és ők elhaladtak a félrehúzott kocsik mellett. Én közben viszont folyton mentem, érzékeltem a dolgokat, láttam a kocsikat, válaszoltam a kérdésekre. Utólag úgy éreztem magam, mint aki körül megmerevedik az idő, és csak ő mozog, él. Aztán minden visszaáll a helyére, és csak annyi tűnik fel a kívülállóknak, hogy elmozdultam, de nem sejtik, hogy egészen mást éltem át, mint ők.

Aztán beértünk a városba és leszálltam. Fáztam, pedig kint melegem volt, és olyan fura volt minden....


Teleki László


Az újhullámos kávé és a tökéletes croissant édes házassága június 28-tól a Nagymező utcában
Blog írások
Már több, mint egy hónapja nyitott a Bloom Coffee, mely nem feltétlen a könnyű
megtalálhatóságáról, méginkább a finom süteményeiről, ízléses interiőrjéről és kávéitalairól
ragadhatja meg a kávészeretők figyelmét.
Café Budapest
Habár sokáig csak vendégkávé volt itthon a Per Nordby, addig a By Beansben nyitása óta már állandó az őrlőben. A kávépörkölő tulajdonosa nem először járt Magyarországon, azonban most nem üres kézzel érkezett.
Koffein