Kati Blogja 2005.03.01. | Zacc
2005.03.01. A beutalómon ez áll: 10x Träbert. A kezelőlapot bedobom a "kezelőlapokat ide" feliratú rekeszbe, és nézem, hogy az ablaknál ülő asszisztens, akinek csak a kezét látom, mikor veszi már ki a rekeszből a papíromat. Amint ez megtörtént, már hívnak is.

A kezelőszoba függönyökkel elkerített kis fülkékből áll, és engem is bevezetnek az egyikbe. Az ágyat gumilepedővel, meg valami papírral takarták le, a fejrészen pamutpelenka. Mellette két műszer is áll, a lábánál egy fogas, meg két szék. Mindez öt négyzetméteren.

Az asszisztens, név szerint Zsuzsika, azt mondja, hogy feküdjek le az ágyra, és azt ígérve, hogy azonnal visszajön, otthagy. A kabátomat a fogasra akasztom, és azon gondolkodom, hogy vajon ruhában kéne-e az ágyra feküdnöm. Persze, hogy, nem. De nem mondta, hogy vetkőzzek is le. Ha nagyobb lenne a hely, téblábolnék nagy zavaromban, de ehelyett csak leülök az ágy szélére. A leges legszélére.

Pár perc után Zsuzsika visszatér, és ahogy számítottam is rá, megütközve néz rám, de türelmesen és kedvesen elismétli, hogy feküdjek le. Zavarodottan kérdezem, hogy "és mennyire kell levetkőzni?" A válasz az, hogy ahol a kezelésre szükség van. Teljesen. Kínomban motyogom utána, hogy "teljesen"… Még végigfut az agyamon, hogy ha én itt levetkőzöm, ő meg kimegy, akkor a félrelibbenő függönyön keresztül bárki megláthat. És mi van, ha valaki tévedésből az én fülkémbe akar bejönni?

Miután, a kezelendő testrészemet megszabadítottam a ruhától, nedves textildarabokat tesz rám, meg csipeszeket, aztán letakar valami nehéz dologgal, végül egy pelenkával. Ezt követően bekapcsolja a hozzám közelebb álló gépet, és a gerincemet (alias "kezelendő felület") mintha forró tűkkel szurkálnák végig. Éget és csíp. "Nem kellemetlen?" - kérdezi Zsuzsika. Bizonytalan hangon közlöm, hogy nem. Majd újra kimegy.

Közben hallom, hogy újabb betegeket hív be. Az egyik kolléganője leszid valakit a következőképpen: "Legközelebb ne jöjjön ilyen korán! Ilyenkor azok jönnek, akik dolgozni mennek!" "Nekem is dolgom van." "Persze, guberálnia kell!" Ez a párbeszéd igazán szívmelengető! Egy öregember jön be, hallatszik a hangján, ahogy minden lépésre jajong, és a lélegzetvétele inkább egy gőzmozdonyra hasonlít, úgy fújtat. Egy kedvesebb asszisztens megmondja neki, hogy későbbi időpontra hívták, ezért csak kivételesen engedi be, legközelebb időben jöjjön.

A szemközti fülkében egy szintén öreg férfi egyfolytában kérdezgeti, hogy ez vajon izotópos-, vagy sugárkezelés-e. A szavaiból és a hangsúlyából hallatszik, hogy el van butulva, de szerintem élvezi, hogy felmérgesíti az őt kezelő asszisztenst, ezért rájátszik egy kicsit. Morgolódva és nehézkesen öltözik. Két fülkével arrébb mások a nyaralásról beszélgetnek, és egy kisnyugdíjból élő nőnek az a konklúziója, hogy aki hitelt vett fel csak azért, hogy elutazzon Thaiföldre, megérdemelte a cunamit… Zsuzsika visszatérőben annyit mond neki, hogy ezt senki sem érdemelte meg.

Megkérdezi, hogy nagyobbra veheti-e a gépet. Nem veszem komolyan a kérdést, ezért nem is válaszolok, főleg, mert a kérdéssel egy időben már fel is tekerte. A reakcióm csak egy szisszenés. Az viszont szívből jövő szisszenés. A bőrömet még jobban marja ez a dög.

Közben nézelődöm is. A fülkéket elválasztó függönyök csak térdmagasságig lógnak le, alattuk kilátok. Azt találgatom, hogy a fehér papucsok melyik asszisztenshez tartoznak. A klumpa biztos az érdes hangú mogorváé, a gumipapucs a fiatal széparcú lányé.

A szomszéd fülkébe jön valaki, az egyik lábán vietnámi papucs, a másikon bakancs. Ez a férfi így jött be a rendelőbe? Ez nem normális! Esik a hó! Ebben a pillanatban leteszi a földre a másik bakancsot is. Aha. Én nem vagyok normális.

Ahogy a másik irányba nézek, a jobb oldali fülkét egy kb. fél méteres sáv választja el az enyémtől, és annak a függönye még nincs elhúzva. A saját függönyöm résén keresztül pont látom, ahogy a néni leveszi a szoknyáját. Alatta cicanadrág. Na, pontosan erre gondoltam, pár perccel ezelőtt, amikor én magam nem akartam levetkőzni!

Ebben a pillanatban hatalmas nagyot sípol a gépem és a szurkálás, csipkedés abbamarad. Még eltelik egy-két perc, mire Zsuzsika visszatér, és öltözködés közben kérdezget, hogy hol sikerült összeszednem ezt a gerincbántalmat. Mondom neki, hogy az ülőmunka teszi. Erre azt válaszolja, hogy ne üljek. Ő komolyan gondolja, és viszont nevetve megköszönöm a jó tanácsot. Még megbeszéljük, hogy másnap ugyanebben az időpontban jövök újra.


Az újhullámos kávé és a tökéletes croissant édes házassága június 28-tól a Nagymező utcában
Blog írások
Már több, mint egy hónapja nyitott a Bloom Coffee, mely nem feltétlen a könnyű
megtalálhatóságáról, méginkább a finom süteményeiről, ízléses interiőrjéről és kávéitalairól
ragadhatja meg a kávészeretők figyelmét.
Café Budapest
Habár sokáig csak vendégkávé volt itthon a Per Nordby, addig a By Beansben nyitása óta már állandó az őrlőben. A kávépörkölő tulajdonosa nem először járt Magyarországon, azonban most nem üres kézzel érkezett.
Koffein