Vattacukor és habcsók
A rózsaszínű amerikai álom - hatalmas turmix méteres szívószállal, neonszínben tündöklő gumicukor-áradat, már csak az asztalon táncoló sárga parókás pincérlányok hiányoztak, hogy a Grease-fíling teljes legyen.
Bármilyen giccsesen is hangzik mindez, van valami varázsa - különösen, ha egy szürke, "lóg az eső lába" című, erőteljesen novemberre hajazó estével állítjuk szembe. Calvin és Hobbes kirándult Újpestre és a betondzsungel közepén rálelt minden gyermek álmára. Fogorvos- és egészséges táplálkozás-tudatos szülők csak családi kiszerelésű Válium bevétele után látogassák a helyet - vagy egy szürke délutánra dobjanak sutba mindent és élvezzék ki ez egyszer mindazt, amit kínál.
A hely teljesen gyerekbarát - etetőszék, játszóház, szivárványszínek, emeletes díszlet-torták, mikiegér-formájú nyalókák...De alkalmas egy kettesben töltött, nem szokványos randira is - kisvirágos, szivecskés, vagy akár marcipán körömcipővel, miegymással díszített muffin-hegyek, cserepes virág alakú, direkt kétszemélyes minitortácskák, meg ami kell...
Ide nyilván nem a "fél lábon állva lehajtom az eszpresszót" - hívők térnek be. Mi sem ezt próbáltuk ki.
A jeges kávé kellemesen ellenpontozta a befogadott marcipán-mennyiséget, a cappucino hozta az átlagot.
Teljesen oké, hogy mindenki maga hurcolja az asztalhoz a kiválasztott finomságokat. Remek, hogy csomagokat, kabátot a székeken hagyva akár órákat is nézelődhetsz-válogathatsz. A vidám drazsék és napraforgó-méretű nyalókák közé viszont sokkal jobban illenének mosolygós, gyerekbarát pultos és pénztáros lányok. A hely értékéből sokat levon a személyzet arcán uralkodó általános szplín és mogorvaság - szinkronban az időjárással...
