A csepegtetős kávéfőző

És most bemutatjuk önöknek minden kávéfőzők ősét, a kotyogósok, napoletanák és egyéb kávékészítő csinálmányok "ük-főzőjét". A Vendéglátóipari Múzeum jóvoltából fotónk is van egy békebeli darabról, amelynek segítségével "belekóstolhatunk" atyáink kávés tudományába.


Az első csepegtetős kávéfőzőket Angliában kezdték el gyártani 1795-ben. Az ötlet azonban egy francia agyából pattant ki még a forradalom előtt, és francia menekültek közvetítésével jutott el a La Manche-csatornán túlra. Jean-Baptist de Belloy, Párizs érseke volt az, aki két edény egymás fölé helyezésével megalkotta e szerkezetet, minden mai modern kávéfőző ősét.


De Belloy is úgy tartotta, hogy a kávéőrlemény hosszabb ideig tartó forralása közben az illó aroma-anyagok egy része veszendőbe megy, így az általa "de Belloy kanná"-nak elnevezett edény esetében nem főzési, hanem forrázási eljárásról van szó.

A csepegtetős kávéfőző tulajdonképpen két részből álló edény. Felső részének alja szűrő kiképzésű. Ebbe helyezték el a finomra őrölt kávét, melyet erősen összetömörítettek, hogy ezzel akadályozzák meg a forró víz túl gyors átfolyását.

Ezután a felső részt ráhelyezték a kiöntőcsővel ellátott alsó részre, amely a kávéskanna szerepét is ellátta. A kiöntőcsövet dugóval látták el, így a bent rekedt levegő ellenállása szintén a forró víz áthaladását késleltette.


A felső részbe forrásban lévő vizet öntöttek, majd lefedték. A kávéőrlemény átitatódott a vízzel, melynek hatására a hatóanyagok kioldódtak és a már kész kávéital a szűrőlyukakon keresztül a kiöntőkannába csöpögött.

A csepegtetős kávéfőző hamarosan nagyon népszerűvé vált nemcsak a felhasználók, hanem a kézművesek körében is. Készítették nemesfémekből vagy kerámiából. Ahogy a divat változott, úgy változott a csepegtetős külseje is. Készült belőle kicsi, nagy, aranyozott és ónozott, kézzel festett, berakással vagy gravírozással díszített darab.


Múzeumunk gyűjteményében porcelánból készült, úgynevezett Karlsbadi csepegtetős kávéfőzők találhatók. E típus egy továbbfejlesztett darab, ugyanis a felső részt egy lyukakkal ellátott elosztótálkával egészítették ki. Ennek segítségével a forró víz egyenletesen került a kávéőrleményre, elősegítve annak hatékonyabb kioldását.



A cikket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa, Sághy-Takács Krisztián írta. A képen szereplő tárgyak a Múzeum tulajdonát képezik.

A Múzeum budai várnegyedben, az egykori Fortuna fogadó patinás épületében működik alapítása, 1966 óta. Gyűjti, tudományosan feldolgozza és bemutatja a hazai kereskedelem, vendéglátás és az idegenforgalom történeti emlékeit. Őrzi és ápolja hagyományait, gyűjtőköre országos. Fontos feladata a szakmai műemlékvédelem. Szakkönyvtára az ismeretszerzés szolgálatában áll.

Jelenleg megtekinthet kiállítások:

  • A magyar kereskedelem a XX. század első felében
    (2004-01-01 - 2005-12-31)

  • Vendégváró Budapest
    (2004-01-01 - 2005-12-31)

    Cím: Budapest I. Fortuna u. 4.

  • Kávéházi akadémia

    Az espresso titkai cikk borítóképe
    Az espresso titkai

    Ha valódi olasz espresso készítésébe fogunk, érdemes betartani egy-két jelentéktelennek tűnő, ám annál fontosabb szabályt, különösen, ha olasz vendégeink vannak. Az alábbiakban összegyűjtöttük, mik azok az apró fortélyok, amiktől igazán fenséges az olasz espresso, és amik betartásával bárki autentikus végeredményt érhet el. (x)

    7.3.2 A hagyományos kávégépek

    A krémkávé előállítására alkalmas kávégépek az 1938-as feltalálás óta jelentős fejlődésen mentek át. Az 1960-as évekig a rugós csaptelepes, ún. pisztonos kávégépek működtek világszerte. Ebben az időben kávé készítésekor az átpréseléshez szükséges nyomást még emberi erővel állították elő.