A csepegtetős kávéfőző

És most bemutatjuk önöknek minden kávéfőzők ősét, a kotyogósok, napoletanák és egyéb kávékészítő csinálmányok "ük-főzőjét". A Vendéglátóipari Múzeum jóvoltából fotónk is van egy békebeli darabról, amelynek segítségével "belekóstolhatunk" atyáink kávés tudományába.

Az első csepegtetős kávéfőzőket Angliában kezdték el gyártani 1795-ben. Az ötlet azonban egy francia agyából pattant ki még a forradalom előtt, és francia menekültek közvetítésével jutott el a La Manche-csatornán túlra. Jean-Baptist de Belloy, Párizs érseke volt az, aki két edény egymás fölé helyezésével megalkotta e szerkezetet, minden mai modern kávéfőző ősét.


De Belloy is úgy tartotta, hogy a kávéőrlemény hosszabb ideig tartó forralása közben az illó aroma-anyagok egy része veszendőbe megy, így az általa "de Belloy kanná"-nak elnevezett edény esetében nem főzési, hanem forrázási eljárásról van szó.

A csepegtetős kávéfőző tulajdonképpen két részből álló edény. Felső részének alja szűrő kiképzésű. Ebbe helyezték el a finomra őrölt kávét, melyet erősen összetömörítettek, hogy ezzel akadályozzák meg a forró víz túl gyors átfolyását.

Ezután a felső részt ráhelyezték a kiöntőcsővel ellátott alsó részre, amely a kávéskanna szerepét is ellátta. A kiöntőcsövet dugóval látták el, így a bent rekedt levegő ellenállása szintén a forró víz áthaladását késleltette.


A felső részbe forrásban lévő vizet öntöttek, majd lefedték. A kávéőrlemény átitatódott a vízzel, melynek hatására a hatóanyagok kioldódtak és a már kész kávéital a szűrőlyukakon keresztül a kiöntőkannába csöpögött.

A csepegtetős kávéfőző hamarosan nagyon népszerűvé vált nemcsak a felhasználók, hanem a kézművesek körében is. Készítették nemesfémekből vagy kerámiából. Ahogy a divat változott, úgy változott a csepegtetős külseje is. Készült belőle kicsi, nagy, aranyozott és ónozott, kézzel festett, berakással vagy gravírozással díszített darab.


Múzeumunk gyűjteményében porcelánból készült, úgynevezett Karlsbadi csepegtetős kávéfőzők találhatók. E típus egy továbbfejlesztett darab, ugyanis a felső részt egy lyukakkal ellátott elosztótálkával egészítették ki. Ennek segítségével a forró víz egyenletesen került a kávéőrleményre, elősegítve annak hatékonyabb kioldását.

A cikket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa, Sághy-Takács Krisztián írta. A képen szereplő tárgyak a Múzeum tulajdonát képezik.

A Múzeum budai várnegyedben, az egykori Fortuna fogadó patinás épületében működik alapítása, 1966 óta. Gyűjti, tudományosan feldolgozza és bemutatja a hazai kereskedelem, vendéglátás és az idegenforgalom történeti emlékeit. Őrzi és ápolja hagyományait, gyűjtőköre országos. Fontos feladata a szakmai műemlékvédelem. Szakkönyvtára az ismeretszerzés szolgálatában áll.

Jelenleg megtekinthet kiállítások: