A Gresham Kávéház története

A Gresham Palota felújítása során alkalom nyílt arra, hogy szerteágazó történetét, gazdag történelmét is rekonstruálják. Az évtizedek alatt betöltött sok-sok funkciója közül azonban mégis kávéházainak viharos történelme ragadta meg a Gresham Kávéház üzletvezetőjének figyelmét.

Országokhoz és népekhez hasonlóan gyakran a tárgyaknak és üzleteknek is sajátos története van. Úgy gondoltam érdemes nehány szóban megemlíteni azokat az üzleteket, vállalkozásokat, amelyek a hosszú évek során kinyitották kapuikat itt, a Gresham Palotában. Egyike ezen üzleteknek a Gresham-Venezia Kávéház volt, amely Salzer Mór irányításával nyílt meg 1908-09-ben, az épület Mérleg utcai szárnyában. Az új Kávéház hamarosan a pesti kávéházak meghatározó sorába emelkedett.

1909-ben Deli Sámson nyitott a palotában egy igazi (de rövid életű) orosz teaházat. A Gresham Teaszalonban már Soupert is kiszolgáltak, melyet később Petit-Diner-nek hívtak, ami a mai színházi vacsorának felel meg. Hamarosan neves személyek törzshelye lett, ide járt példaul Kossuth Ferenc ( Kossuth Lajos fia is).

A kávéházakban és teaházakban sok újság, folyóirat, napilap állt a vendégek rendelkezésére, a nemdohányzók részére pedig külön helyiséget tartottak fenn. Az ilyen vállalkozások egyik sajátossága volt, hogy hol nagyon jól mentek, hol a csőd szélére kerültek. Ez történt Deli úr több lábon álló vállalkozásaival is, így a Gresham Teaház is erre a szomorú sorsra jutott.

Az első világháború idején Budapesten, több kávéház helyén teaházak nyíltak, abban a reményben, hogy azokat majd elkerüli a veszteség. Azonban a vendéglátó üzletek rendre tönkrementek az élelmiszerhiány és az infláció miatt. Rövid időre a Gresham Kávéház is bezárta kapuit.

A háborút követően, az 1920-as évek elején az elsők között nyitott újra a Gresham Venezia. Szükség volt új vendégkörre, új üzleti koncepciókra hogy az üzletek forgalmát fellendítsék. Az ügyes vendéglátósok igyekeztek eleget tenni az újszerű kihívásoknak és nyitottak a szórakoztató ipar felé. Műsoros esteket rendeztek, előadásokat tartottak a vendégek számára, aminek következtében fellendült az éjszakai élet is.

kapcsolódó linkek:

Teaház és kávéház
Magyar kávés hagyományok

1920-ban megnyílt a Gresham Bár is Krisztinovich Jenny, volt konzumnő irányításával, ahol méregdrága italok és élőzene mellett szórakozhattak a vendégek. A szórakoztató művészet is beköltözött a vendéglátásba. A Gresham esetében ez 1921. október 15-én történt meg, amikor Nagy Endre író megnyitotta a Gresham épületének Mérleg utcai oldalán, annak pincéjeben a 150 főt befogadó Pódiumot. Nagy siker övezte ezt az új vállalkozást. Politikai kabarék, viccek, élcelődések, előadott színművek tették felejthetetlenné a vendégek számára az ott töltött estéket. Ennek azonban a rendszer politikusai nem örvendtek túlságosan. Sőt, zavarta őket az előadások élcelődő, sokszor gúnyos hangvétele, s így végül a zaklatások és a politikai nyomás hatására 1923 januárjában a helyet betiltották.

A Gresham Venezia Káveház élete 1927-től ismét konszolidálódott. A pesti kávéházak közül a nívósabbak sorába tartozott, előkelő publikummal rendelkezett, csendes, zene nélküli, komoly helynek számított. Különféle művészek és műértők találkozóhelye, törzshelye lett. Az 1920-as évek második felében itt alakult meg a Gresham-kör, melynek tagja volt többek között: Szőnyi István festőművész, Egri István szinész, Bernáth Aurél, Derkovich Gyula, Czóbel Pál, Ferency Noémi és még sokan mások.

Az 1923-ban betiltott Gresham Pódium helyén 1936. október 24-én Békeffy László konferanszié nevével nyilt meg a Pódium Írók Kabaréja, amely 1942 áprilisáig itt működött.

A kávéházi vendéglátást a 30-as években, a Gresham Kávéházban egy előrelátó és éles eszű prominens szakember, Szlavek Károly vezette, aki már 1924-től a budapesti Kávésok Ipartestületének a tagja volt. Ő lett a Gresham Kávéház vezetője is, egészen annak 1952-ben bekövetkező államosításáig.

Az államosítás után a kávéház értékeit széthordták, csupán néhány kovácsoltvas-lábakon álló, márványlapos kávéházi asztal maradt meg, emlékeztetve a régi időkre. A szocializmus alatt az Éttermi és Büfé Vendéglátó Vállalathoz került üzemeltetésre, majd később annak jogutódjaként a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemeltette több funkciós, vendéglátós egységként. Eleinte un. Mackó Ételbár és Étterem működött itt sikerrel, majd azt követte egy kínai "Szecsuán" étterem, amely ugyan sikeres volt, de csak rövid ideig üzemelhetett, mert az akkori gazdaságpolitikai elvárásoknak megfelelően karakterváltásra került sor. Helyére casinó került 1999. év végéig, a végleges átalakításig.

Meg kell még említeni a Mérleg utca 2-es szám alatti helyiséget, amely szervesen hozzátartozik a Gresham Palotához, de különálló életet él. Dankó János működtette itt nagy sikerrel a Gresham Borozót, illetve később a Gresham Borozó Vendéglőt, 1992 és 1999 között. Az étterem melegkonyháján keresztül világhírre tett szert. Ebben az üzletben étkezett a közelben dolgozó adminisztrátor, az utca embere, de több híres művész és politikus is itt adott találkozót egymásnak. A hely hatására fellendült a pezsgő művészi, társadalmi élet. Mintha a régi kávéházi hangulat éledt volna újjá. A kávéházi ételek sokszínűsége vonzotta a vendégeket és egy csésze kávé elfogyasztása mellett itt álmodozhattak a vendégek az újjáépülő Gresham Szállodáról.

(A cikket a Gresham Kávéház vezetősége bocsátotta rendelkezésünkre. A cikk Dankó János vendéglős mester és szakiró kutatásaiból és anyagának felhasználásával íródott.)