Danny DeVito V.

Füst Legemlékezetesebb rendezői próbálkozásom a ’Hoffa’ című 1992-es film volt, mely a Teamsters szakszervezet vezetőjének életét dolgozta fel. Hoffa volt a legnagyratörőbb, és mégis leginkább vitatott vállalkozásom. Játszottam benne, és rendeztem is. Nagyrészt magasztaló kritikákat kaptam rá.

Persze sok kritikus látta máshogy, és tiltakoztam is az általam megrajzolt Hoffa ellen, akit úgy mutattak be, mint a munkások vezetőjét, aki álnokul el lett ítélve, és feltételezhetően kivégezve 1975-ben. Amikor bemutatták, úgy írtam le Hoffa-t -akit Jack Nicholson alakított zseniálisan-, mint az embert, akinek a legnagyobb golyói voltak a Földön.:)

Mindazonáltal, sokan erősen kritizálták azt, ahogy a film bemutatta Hoffa viszonyát a Maffiával, a Teamsters Szakszervezet kincstárának kifosztását, és azt az átható erőltetett próbálkozást, amivel közhivatalnokokat állítottak be korruptnak. Ugyancsak megkérdőjelezték azt az egyoldalú portrét a hatalomra éhes, egomániás jogász Robert Kennedy-ről, mellyel a keresztes lovag, dolgozó emberek hőse Hoffa-val állították szembe. Az általunk végzett kutatások azt mutatják, hogy igazunk volt.

Azért a Hoffa nem vette el kedvemet a további producerkedéstől, sőt a Jersey Films egy sor nagyvolumenű, elismert filmet tudhattam már magam mögött. Ilyenek a Ponyva regény, Szóljatok a köpcösnek és a Matilda.

Négy eltöltött év után a Sony/TriStar-nál, átvittem a céget a Universal Studios-hoz. A Sony nem akaródzott filmre vinni a terveimet. Igencsak szenvedélyes és elkötelezett vagyok a saját filmjeimmel, ez is a sikerességhez, és népszerűséghez tartozik a munkatársak között.

Miközben a TriStar-ral egyezkedtem a Ponyvaregény forgatása alatt, hirtelen felugrottam az igazgató asztalára és kilátásba helyeztem, hogy addig nem hagyom el a szobát, amíg nem sikerül megegyeznünk. Az igazgató végül engedett, ám a szívükre vették, és továbbpasszolták a Ponyvaregény-t a Miramaxnak, a Nyakunkon az élet-et az Universal-nak, a Szóljatok a köpcösnek pedig MGM produkció lett.

Jól éreztem magam az Universal-nál, és Jersey-i kollégái Michael Shamberg és Stacey Sher már nagyon várták a Gattaca bemutatóját. A film a génmanipuláció veszélyeiről szól. Producernek lenni kemény munka. Pénzügyi szakemberek, és ügyvédek hadával kell szót érteni, akiknek gőzük sincs az egész filmforgatás lebonyolításáról.

Igazán elhivatott vagyok apaként, hacsak lehetséges nem hagyom el a várost a család nélkül, ha mégis erre sor kerül, akkor a laptopom és a digitális kamerám magammal víve folyamatosan képeket küldözgetek a gyerekeknek. Ez vagyok én.

Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szivarozás nem okoz függőséget, és olyan nagyon sokat amúgy se szívok. Otthon, a gyerekek szobájában , és környékén nem szoktam rágyújtani, és amennyire lehetséges megpróbálom ezt a szenvedély a teraszokra, a mozi szobára, illetve a dohányzó szobára korlatozni, bár néha, nagyobb összejövetelek után, amikor már mozdulni is képtelen vagyok, akkor rágyújtok az ebédlőben is.:)

Végigsétálok a teraszon, át a mozi szobán, és egy keskeny, kanyargós lépcsősor után megérkezek a dohányszobába. A falak sötét fával vannak borítva, az egész szoba túl zsúfolt, és több mint egy tucat hamutartót... Kinyitok egy közepes méretű humidort. Három van belőlük, és egy jó pár utazó humidor. Közben rágyújtok egy Hoyo de Monterrey robusto-ra. Egyik kedvenc időtöltésem leülni egy terített asztal mellé a barátaimmal, és elszívni egy pár szivart.

Hát nem szép az élet?

A teljes cikk megtekintése>>

forrás:

Szivarhírek.hu