Kávéház anno 2009.04.02.

Két élelmes vállalkozó odapörkölt a Meinlnek

Fiume Kávébehozatali Társaság – e név tette idegessé a nagy hatalmú Meinl cég vezetőit a háború előtt. A gyarmatáruval kereskedő vállalkozást egy olasz és egy felvidéki magyar ember alapította a 19. század végén.


1898 tavaszán két férfi beszélgetett az egyik budapesti kávéház teraszán. A fiatal üzletemberek éppen azon háborogtak, hogy olykor milyen csapnivaló kávét szolgálnak fel még a legjobb helyeken is, mikor felvillant az ötlet: hozzanak össze maguk egy ellátó céget. Szó szót követett, s nyárra már be is jegyezték Fiumében a Dellavalle és Lusztig Kávé- és Teabehozatali Társaságot.

Csempészett áruk
Az új, csomagküldésre alapozott firma kiváló alapanyagokkal dolgozott, így neve hamar népszerű lett a fővárosi háziasszonyok, kiskereskedők és kávéház tulajdonosok között. Történt mindez annak ellenére, hogy a vállalkozásnak hosszú esztendőkön át, egyes visszaemlékezések szerint egészen 1921-ig nem is volt Budapesten telephelye. A töretlen fejlődést az 1918-as összeomlás akasztotta meg.
Talán nem érdektelen ideiktatni, miként bírták ki a pusztító esztendőket. Titkuk csupán annyi volt, hogy tőlük az Antant által a Központi Hatalmak köré vont embargó ellenére is lehetett gyarmatárut szerezni. Egyes, ma már ellenőrizhetetlen legendák szerint a fadobozokba csomagolt kávé és tea csempészhajókon jutott Olaszországból a Dalmát-partokra, vagy Keletről Törökországon és a Balkánon át hazánkba. A cég munkatársai dollárral, angol fonttal, tört arannyal, olykor ezüsttel fizettek. Az üzleti kockázat kétségtelenül óriási volt, de mivel hiánycikkekről volt szó, megérte a befektetés.
Mint említettük, a Monarchia összeomlása rákényszerítette a cégtulajdonosokat üzletpolitikájuk átgondolására. Időközben az olasz tulajdonost a magyar társ fiai, József és Lipót kivásárolták a cégből, majd a korszellemnek megfelelően Lusztigból Lonkaira magyarosítottak. A vállalkozás székhelyét áttették Budapestre, de az olasz felségterületté lett Fiumében is megtartották fiókjukat.

és akkor jöttek az oroszok..

Az 1900-as évektől a hazai üzletekben megjelent az orosz karavántea. Igaz, e termék akkor már rég nem szekereken és szánokon, hanem vonaton került ide. Miután 1901-ben átadták a Transzszibériai Vasutat, meggyorsult a szállítás - és nem mellékesen leestek az árak. Ekkortájt történt, hogy a Popov Testvérek, azaz a legnagyobb orosz teakereskedő cég kiterjesztette működését Magyarországra. A firma fényűzően berendezett fióküzlete Budapesten, a Kossuth Lajos utcában nyílt meg. A vállalat teáinak nem volt neve, csak egytől nyolcig sorszáma. A csomagolás a nemzeti jelleget hangsúlyozta, azaz tájképek, szamovár és orosz népi motívumok jelentek meg a díszes dobozokon. Popovék boltját az első világháború kitörése után zárták be.

A Gresham pincéjét választották
Az utódok hosszas keresgélés után úgy döntöttek, a ma is álló, s nemrégiben előkelő szállodává átalakított Gresham-palota pincéjében rendezik be pörköldéjüket és raktárukat. Hajnalonta innen indultak a csomagokat szállító autók és gyalogos küldöncök szerte a városba, illetve a közeli főpostára.

Hihetetlen, de a hatalmas üzletet mindössze a két ifjú és négy tisztviselő vezette: Lipót volt a szervező, s egyben ő felelt az új helyszínek kijelöléséért, míg József a bolthálózatot gondozta. A leltárt, a könyvelést, a levelezést és a számlázást pedig négy tisztviselő végezte.

Harcban a mogullal
A firma terjeszkedése során igen hamar szembekerült a hatalmas Meinllel, amely ugyancsak gyarmatáruban, azaz főleg teában, kávéban és rumban utazott. Nem mellékesen érdemes közbevetni: az egykori harc tanúságaiból akár a mai, multik által szorongattatott kisvállalkozók is ötleteket meríthetnek.

Lonkaiék hamar ráébredtek, hogy bár a Meinl tekintélyes vagyonnal bír és hatalmas rutinnal működik, vezetése és életben tartása szükségszerűen jelentős adminisztrációt igényel. A testvérek tehát éppen itt, azaz a leggyengébb pontján intéztek támadást ellene.

A két tulajdonos elsősorban a vevőivel való személyes kapcsolatra és az egész országra kiterjedő címhálózatára épített. No és az alacsony működési költségekre, valamint a végletekig szerény és puritán könyvelésre.

Ráéreztek az igényekre
Az árut külföldről kizárólag a legolcsóbb úton, azaz tengeren és a folyamok hátán fuvarozták. Ma már tudható, mindössze negyvenkét fajta teával és nyolcféle kávéval dolgoztak - azaz e gazdagnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető palettából állították össze keverékeiket. Ez a látszólagos szerénység egyébként kétféle előnnyel is járt: egyrészt a számlázás mentes volt a sokféle áruval óhatatlanul együtt járó zavaroktól, másrészt az angol szállítónak is megkönnyítette a dolgát kiszerelés ügyében.
A beérkező rendeléseket reggel nyolctól este hatig teljesítették: elég volt egy kifutófiút elszalasztani vagy egy telefont megereszteni, s a kívánt termék néhány percen belül ott kellette magát a háziasszony asztalán.

A Lonkai fivérek egyébként nagymesterei voltak az előrelátásnak - azaz kiválóan ráéreztek vevőkörük várható igényeire is. Jól bizonyítja ezt, hogy a cég történelmében mindössze öt-hat olyan esetet jegyeztek fel, amikor alá vagy fölé lőttek eredeti elképzeléseiknek. Ez a dicséretes tulajdonság pedig két óriási előnnyel járt: nem kellett nagy raktárakról gondoskodni, továbbá mindig friss maradt az árujuk.

Támadás újabb fronton
A harmincas évek elején Lonkaiék elkezdték az utcai boltok terén is letámadni a Meinlt. Egyre-másra nyitották Budapesten aprócska üzleteiket: 1943-ban már tizenhat, egyforma kinézetű helyiségből kínálták szabott árú termékeiket. Vidéken ugyan nem nyitottak boltot, de országszerte számos lerakatot létesítettek, ahol a tulajdonos szerződéssel kötelezte magát, hogy a kávét, a teát és a rumot csak a Fiumeitől vásárol.

A testvérek közül a fiatalabb, Lipót 1938-ban kivándorolt, s Angliában telepedett le. József itthon maradt, s nem hagyta el a vállalat vezetői posztját a nehéz esztendők alatt sem.

Előre kérték a pengőket
Az ostrom után a cég alkalmazottai öt üzletet és a központi raktárat állították helyre. Ebből a pozícióból futottak neki az újrakezdésnek - tegyük rögtön hozzá, óriási sikerrel. A Fiumei az elsők között volt, ahol kávét és teát lehetett kapni - mely eredmény jórészt az időközben az Egyesült Államokba továbbállt Lipótnak volt köszönhető. A firma kezdetben öt-tíz mázsa kávét dolgozott fel naponta. (Csak összehasonlításképp: ez az adat a háború előtt kettő-hat tonna között mozgott.) A Fiumei szállításokkal támogatta a nagy múltú kávéházak, a Negresco és a New York újraélesztését és számos új születését - de ezért kemény feltételeket szabott: jelesül mindent előre kellett fizetni. Így a vevő, ha egy duplára vágyott, csak akkor juthatott az áhított fekete leveshez, ha még a kiszolgálás előtt letette az érte járó inflációs pengőköteget az asztalra.

Ugyancsak sok pénzt hozott a konyhára, hogy törzsvevőiknek cukrot és rumot szereztek - amely fogyasztási cikkek abban az időben nagy kincsnek számítottak. A cégtörténet feljegyzett olyan eseteket, amikor valaki tíz kilogramm édességért egy kilogramm aranyat adott cserébe. Lonkaiék a háború után két évvel pedig már ott tartottak, hogy saját néven hozták forgalomba a vidéken felvásárolt bort és pálinkát.

A nagyszerűen prosperáló üzletnek 1948 nyarán az államosítás vetett véget. Ma már csak az antikváriumokban olykor felbukkanó számolócédulák, számlák és hirdetések emlékeztetnek a nagy múltú Fiumeire.

Lázin Miklós András írása.

H i r d e t é s

Újra nyit a Hadik!


A korábban méteráruként, és cipőboltként üzemelő helyen hamarosan újra kávéház működik. A legendás Hadik ismét megnyitja kapuit a Batók Béla út 36-38 alatt.

Kávéház anno 2010.01.17.
Lemeszelt kincsek

A Japán kávéházat az 1890-es években alapították, eredeti épülete az Andrássy út 45. számú ház volt, ma az Írók Boltja foglalja a kávéház helyét. A Japán kávéház nevét díszes falicsempéiről kapta. Híres asztaltársaságai hírlapírókból és költőkből, képzőművészekből és a pesti művészvilág képviselőiből (pl. Latabár testvérek) álltak. Színészek és artisták, humoristák (pl. Kellér Dezső) és az operett vagy egyéb revüszínházak táncosnői tértek be esténként, ha már véget ért az előadásuk.

Kávéház anno 2009.09.01.
Kávéházi úri muri

Közel 200 éve, szinte mindennapos dolog volt kávéházba járni. Ez a polgári élet szerves részét képezte. Napjainkra azonban el-el tünedeztek a kávéházak eredeti jellegét tükröző ismérvek. Vagy mégsem? Beszélgettünk Csékei Tamással, a Központi Kávéház egyik tulajdonosával.

Kávéház anno 2007.02.02.

Kávéházak magazin

Mi legyen a többi zaccal? III. cikk borítóképe
Mi legyen a többi zaccal? III.

Ha a kerted már gyönyörű, és a konyhád is tiszta és illatos, de megrögzött kávéfogyasztóként még mindig marad zaccod a szemetesnek is, adunk még néhány tippet a felhasználásra, ezúttal a fürdőszobában. (x)

Zacc 2019.10.22.
Mi legyen a zaccal? II. cikk borítóképe
Mi legyen a zaccal? II.

Korábban megnéztük, mihez kezdhetünk kedvenc kávénk maradékával, ha a hétvégéinket koffeinnel feltöltődve a konyhakertben képzeljük el. Most nézzük,mi mindenre jó a lakásban! (x)

Zacc 2019.10.16.
Mi legyen a zaccal? cikk borítóképe
Mi legyen a zaccal?

A kávé a legtöbbeknek egy nélkülözhetetlen ital reggelente az ágyból kikelve, a munkahelyre beérve vagy épp ebéd után, egyfajta üzemanyag, ami feltölt energiával. Már ez sem csekélység, de a kávé szerepe itt nem ér véget. Miután hozzájutottunk az életmentő finomsághoz, vegyük szemügyre az ottmaradó zaccot, ugyanis még az is valódi kincs! Elsőként nézzük, mit kezdhetünk vele a kertben: (x)

Zacc 2019.09.09.

H i r d e t é s