Balettcipő

Kávéházak Versenye 2005 >>benevezett kávézó>> Néhány éve újították fel, azóta szemünk láttára szépül, formálódik. A sétálóvá alakított utcák nagy példaképe, a Ráday nyomába még nem ér, de "helyekben" már a Hajós utca sem szűkölködik. Egyre-másra nyílnak itt a kávézók, a városlakók lépésről lépésre birtokba veszik az ajándékba kapott kövezetet.

Az Operától egy saroknyira található üzlet neve senkit ne tévesszen meg: a Balettcipő nem eszpresszó.

Ez a sajátos üzletforma (az eszpresszó kávéról üzlettípust csak Magyarországon neveztek el) a harmincas években jelent meg Budapesten. Az eszpresszó megnevezés, mielőtt még a kocsma szinonimája lett, a kávéháznál jellemzően kisebb alapterületű kávés vendéglátó egységet takart, melynek pultjánál éjjel-nappal folyt a fekete, székei sokszor kényelmetlenek voltak, csupasz vendégterét pedig télen gyakran be sem fűtötték: a gyorsan fogyasztó vendégek ilyenkor kabátban üldögéltek.

Az eszpresszó az azonos nevű kávékészítési technológia megjelenésekor, a gyorsuló élettempó és a funkcionalitás jegyében fogant.

Nos, bárki megbizonyosodhat róla: a Balettcipő nem ezt a tradíciót folytatja. Az utónevet valójában csak hagyománytiszteletből vette fel, helyén ugyanis még a rendszerváltás előtti időben színházi emberek által frekventált presszó üzemelt.

Az üzlet, mai formájában, 2002 óta üzemel. Kívül: saroképület, nagy ablaktáblák, bent: igazi "kult" café. A tér hármas tagolású. Aki csak egy kávéra tér be, elfogyaszthatja az ablaknál egy bárszéken, aki hosszab tartózkodásra vágyik, leülhet az alsó vendégtérben, vagy elvonulhat a párnázott galériára. A főbb díszítőelemek a mediterrán, bizánci mozaikos és észak-afrikai jegyeket ötvözik, ezek adják a kávézó alapvetően délies jellegét, amihez az étel- és italválaszték is idomul.