Lemon

Kávéházak Versenye 2005 >>benevezett kávézó>> Végre egy kis szubjektív élményrosta. Éspedig a hőségben fogant éhség csillapítására tökélyre fejlesztett salátákat kínáló Lemon Caféról, mert ő is a nevezők között van. Jól helyezkedik, városa amúgy is a középpontba került: Pécset képviseli a Kávéházak Versenyén. Nyári élmény, saláta, lokálpatriotizmus.

Bajosan készülhet szubjektív élménybeszámoló a Lemonról egyetlen egy igaz pécsi vigyorgó arca nélkül. A Citrom utca sajátossága, hogy nem botlik bele az ember. Fővárosi agynak nem esik le elsőre, hogy ez egy utca. Megszoktuk, hogy az utca az, ahol az autós anyázva dudál. A sétaköves korzókat pedig leginkább turistákkal tudjuk elképzelni. Innen nézve a Citrom utcába nincs okom befordulni, muszáj tehát egy pécsit szerezni valahonnan.

Így jutottam el én is a Lemonba. Lecitáltak, megetettek és közben erőst beindult a lobbi: ez egy jó hely, egyek salátát, igyak lattét. A könnyed eledelre éhes, talpától feje búbjáig felforrósodott ember a végletekig ki van éhezve egy kis salátára. (Ezt persze nehéz most átérezni.) Úgy fogtam fel az egészet, mint akit erősen lefizettek.

Érdekes volt számomra a büszkeségnek ez a fajta egészséges formája. Ha egy pécsi kávézónak van arculata, kigondolt koncepciója és mindezt képes sikeresen, udvariasan és vidáman megvalósítani, akkor biztosan számíthat a pécsiek szeretetére. Nem ciki dícsérni, nem kell a távolságtartó, cinikus fika, csak mert most az a menő az Indexen.

A Lemonnak, mint a legtöbb helynek, van egy-két sajátossága, ami egyedivé teszi. Végül is közel van a régi városfal, és a porceláncsészék is jól néznek ki. Aztán olyanok is vannak, amik átlagosan hozzák az érthető és elvárható minőséget. Minimál berendezés, hátérzajnak zene, és iható kávé. Amitől mégis jellegzetesen pécsi lesz a Lemon, azok maguk a pécsiek illetve a pécsi ember városa és a kávézója iránt érzett szeretete. Így tapasztaltam.