A zenés kávéházak

Kávéház anno A századelő egyik leghíresebb operett-slágerében könyörög a férj egy kis kimenőért, s tervezi, mit kezd majd a szabadsággal: "az egyik kocsmából a másik kocsmába, törzskávéházamból zenés kávéházba…" A New Yorkba sok zeneszerző is járt, elsősorban persze a könnyű műfaj képviselői.

Az elképesztően termékeny Zerkovitz Bélától és a magyar jazz úttörőjétől, Weiner Istvántól a híres operett-szerzőig, Kálmán Imréig. Ez utóbbinak egy ízben még a bölcs és türelmes főpincért, a nagy bajuszú Reisz Gyulát is sikerült meghökkentenie, fizetés helyett ugyanis teli torokból elénekelte neki a készülő darab slágerét: "Adj egy édes csókot, drága kis baba!"

A kávéházak egy részében minden nap, de legalább hetente egyszer volt zene. A híres magyar cigányzenészek mellett az első világháborúig működtek szerb tamburazenekarok és kétes erkölcsű, de a férfiközönség szemében igen vonzó női zenekarok is.

A cigányzenekarok azért arattak elsöprő és végleges győzelmet a konkurencia fölött, mert a népdalok és népszerű műdalok mellett már a bemutató napján tudták a legújabb opera vagy operett slágereit, de játszottak indulókat, keringőket, polkákat, sőt – már a századfordulótól kezdődően! – jazzt is, egyszóval mindent, a hangfelvételek tanúsága szerint kitűnően.

Külön műfajt jelentett a szintén "mindentudó" kávéházi zongorista: sok fiatal tehetség kezdte így a pályafutását, például a neves filmzene-komponista Brodszky Miklós a New York bárjában.