Festők, szobrászok törzshelyei

Természetesen a festőknek, szobrászoknak is megvoltak a maguk kedvenc törzshelyei. A legfontosabb művészkávéház a század elején a Baross és az Abbazia, majd ez után a Japán volt. A művészek átköltözését mulatságos affér előzte meg:

mivel rendszeresen kivagdosták a képmellékleteket a méregdrága külföldi művészeti folyóiratokból, amelyeket a derék kávés éppen az ő kedvükért járatott, Steuer Gyula mérgében bélyegzőt csináltatott, és minden veszélyben forgó újságoldalra rápecsételte: "ezt a képet az Abbazia kávéházból loptam".

A művészek néhány nap múlva fehér festékkel, öles betűkkel fölírták a kávéház épületére (az ötemeletes bérház Steuer Gyula tulajdonában volt), hogy "ezt a házat a kávéház drága áraiból loptam!" – és áttették székhelyüket egy sarokkal arrébb, a Japán kávéházba.

A Japán kávésa, Kraszner Menyhért nagy műpártoló volt: szívesen vette, ha az állandó pénzzavarral küzdő festők képpel fizettek, sőt minden tanévben ingyenes étkezést biztosított a Képzőművészeti Főiskola egy-egy szegény sorsú diákjának.

Ő vezette be a "javító kávé" és a "javító tej" intézményét is: addig lehetett próbálni "kikeverni" a kávé kívánt színét, míg dupla adag nem kerekedett – ugyanazért az árért.

A márványasztalokon számtalan rajz, vázlat, karikatúra született, ám ezeket a pincérek vagy a takarítók reggelre kíméletlenül lesikálták. Kivételképpen megmaradt egy asztal a New Yorkból, író vendégek portréival, amelyet a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őriz féltett kincsként.