Kávéházak Versenye 1905

Megmérkőzhet-e 20 századfordulós kávéház 2005 decemberében? Kihívhatja-e az Abbázia a New Yorkot és dobhat-e fricskát az Emke a másik kettő felé? A válaszunk: igen. Feltéve, hogy Saly Noémi a közelben van. Rajthoz állt a húsz legjobb. Abbázia, Berger, Helvetia, Belvárosi, Club és még sok-sok ismerősen csengő név. Ott volt a New York, és vele szemben az Emke.

A múlt héten írtunk az irodalomtörténész legújabb könyvéről, ami "Törzskávéházamból zenés kávéházba" címmel jelent meg. Most pedig egy különleges versenyről számolhatunk be, amelyet ő idézett meg a Kávéházak Versenye 2005 eseménysorozat keretében, felelevenítve az 1905-ös év húsz meghatározó kávéházát és kávésát.

Rajthoz állt a húsz legjobb. Abbázia, Berger, Helvetia, Belvárosi, Club és még sok-sok ismerősen csengő név. Ott volt a New York, és vele szemben az Emke. Itt érdekes versengés alakult ki. A Harsányi testvérek és Wassermann Jónás néztek farkasszemet. A New York Európa, sőt tán a világ legszebb kávéháza volt. Az Emkének ezt a hátrányt is be kellett hoznia. Ráadásul Harsányiék Heltaival erősítettek.

Könnyű dolguk volt: mikor még Heltai Jenő Herzl volt (amaz Tivadar testvére), Harsányi Adolf volt a tanítója. Becsábította hát és az ünnepelt író magával rántotta társait. No, bent is van A Hét gárdája a New Yorkban, de az Emke erősít.

Tudja, hogy Harsányiéknál a teret csak katonazenekarok tudják megtölteni muzsikaszóval. Wassermann gyorsan megszerzi a legjobb pesti prímást. Aztán mindig csak a legjobbakat. Végül vidékről hozatja az akkori sztárokat. Nem kell sok, sorban áll a pesti publikum, hogy bejusson, hisz az Emke cigánya zenél.

Ám közben az Abbázia sem rest. Steuer Gyula megszerzi és beépíti Európa két legnagyobb tükrét az Oktogon téri kávéházba. A falat kibontják, a vagon a síneken egész a térig jön. Ilyen sem volt még. Ezt pontozni kell. Végül kialakul a nagykávéházak rangsora: Első a New York, szorosan mögötte az Abbázia, majd az Emke. Utánuk felzárkózik a Club illetve a Baross.

A Club rendkívüli eleganciával váltotta ki az értékelő (Saly Noémi) csodálatát. A lipótvárosi előkelő polgárság kávéházát különös gonddal alakították ki. Világos, fehér falak diszkrét aranyozással: így tervezte meg Wellisch Alfréd a mai Hegedűs Gyula utca sarkára.

Sajnos szomorú események is kötődnek a helyhez. Ez az egyetlen kávéház, ami ellen rajtaütést és később bombamerényletet is intéztek a jó öreg Budapesten. Katona Gyula, a Club derék kávésa hiába próbálta megvédeni vendégeit az Ébredő Magyarok Egyesületének huszonévesekből álló önkéntes különítményével szemben.

A Magyar Általános Takarékpénztár igazgatóját leszúrták, Varsány Géza ügyvédet pedig agyonlőtték. A bombát három évre rá dobták a kávéházba, de mivel valószínűleg nedves helyen tárolták, nem robbant fel. Katona bátor viselkedése, és több évtizedes vezetése, illetve a finom elegancia a megtisztelő negyedik helyre jutatta a Clubot.

A Barossban 1905-ben "méla bölcsészként" rábukkanunk Kosztolányira. Gulácsy ül vele szemben és a környéken van Kós Károly és Lukács György is. Néhány évvel később az ismertebbek elszélednek. Külföldi munka, vagy egy másik kávéház jött a képbe. De nem teljesen. Kosztolányi marad és idehozza Karinthyt és Babitsot is. A Baross, a József utca sarkán Mikszáth-tal kezdte. Jól jött neki, hogy pont a fiktív verseny évében szűnt meg a Kálvin téri Bátori kávéház. Vendégeinek ízlésében bízunk. Érdemes volt az ötödik helyre.