Demszkyre verik

Mint lelkes városi kedélyjavítók, nem mehetünk el a körülöttünk folyó események mellett. Széthullott városunkat siratva meglepődünk, hogy találat éri a polgármestert. Vége lenne a tizenöt éve tartó kómának? (Avagy királyáldozat...)

Demszky több mint egy évtizeden keresztül érinthetetlen volt. Sikerpolitikus. Mára sokak szerint bukott városvezető. Az Index hosszú cikkben veszi elő a polgármester beváltatlan ígéreteit, biciklisek bicikli-utakért hajtanak, Újpesten pedig táblákkal tűntetnek a kátyúk ellen. Vajda nyugodt. Ígéretük van, hogy májusig kétszázra csökkentik a gödrök számát. Már nincs pesti, aki ezt elhiszi.

A városvezetés gyengélkedését hosszú évek óta nyögi Budapest. Bár az egyre lakhatatlanabb városért minden budapesti felelős, a tényeken ez nem változtat. Több mint másfélmillió ember lakóhelyét olyan politikusok vezetik, akik nem, vagy csak részben tudtak minket motiválni. A városra rátelepedett a belenyugvás és a bizalmatlanság. Ösztönből éljük túl ezt a várost. Befordultunk, mert a városi létnek kevés olyan oázisát nyitották meg tizenöt év alatt, mint a Millenáris, a Centrál, a Szabadság tér vagy a Ráday utca.

Könnyű lenne Demszkybe rúgni még egyet. Az zavar csupán, hogy akik eszmélnek, akiknek elég a kátyúkból és a mindent megfojtó szürkeségből, azok több mint egy évtizeden keresztül mögötte álltak.

Királyáldozat? Mi végre? Budapestet nem azok fogják felépíteni, akik elárulják Demszkyt, hanem azok, akik szeretik ezt a várost.