Tea I.

Az egyik legsajátosabb teakészítési mód ebben a kultúrkörben alakult ki és terjedt el. A szamovárról talán már mindnyájan hallottunk, de tudjuk-e hogyan is működik valójában. A szó jelentése: önmagától főző. A jellegzetes forraló edényt az 1700-as évek közepétől gyártják, a legfontosabb műhelyek Tulában jöttek létre.

A készítés lényege, hogy tealevelekből kevés forró vízzel először egyfajta tea-sűrítményt, eszenciát (zavarka) készítünk el, amit a szamovár tetején található csőrős edénybe (csajnyik) helyezünk.
A szamovárban lévő kazánt kezdetben faszénnel vagy fenyőtobozzal fűtötték, később, a 20.század folyamán kísérleteztek a petróleummal és kerozinnal működő típusokkal is. Mára az elektromos-fűtőszálas modellek a legelterjedtebbek.
A kazán funkciója kettős: hője melegíti fel a friss fizet és a szamovár tetején kiengedett forró gőz tartja melegen a tea-esszenciát. Amikor a melegedő víz hangja sustorgóról duruzsolóra vált, mindenki tudja, hogy már elég meleg a víz a teázáshoz.

A Szovjetunió idejében a közép-ázsiai tagköztársaságokban virágoztatták fel teaültetvényeket, főképpen a saját piac ellátása céljából. A szovjetek felbomlása után Grúzia és Azerbajdzsán teatermelése visszaesett ugyan, de máig meghatározó az orosz piacon. Az ország európai területein a fekete tea fogyasztása jellemző, az orosz Távol-Keleten (különösen a nem-orosz népesség körében) inkább a zöld használatos. A volt tagköztársaságokban "rekedt" oroszok kitartanak a fekete tea mellett, míg az őshonos népek "protestálnak" a zöld tea ivásával.

A készítés során mindenki a saját csészéjében hígítja fel a zavarkát forró vízzel, ízlés szerint. A csésze jellegzetesen hőálló üvegből készül, amit fém, füles pohártartóba tesznek. Az ízesítésnél elterjedt a vékonyra szelt citromkarika (nem citromlé!) és a legkülönfélébb dzsemek, lekvárok. Néha vodkát öntenek a teába, ahogy az olaszok a corretto-ba, grappát.
Az utóbbi évszázadok során az orosz ember mindennapjainak kihagyhatatlan része lett a teázás, ezt számtalan világhírű irodalmi és képzőművészeti mű is bemutatja. Szerencsére ma már – a szamovár exportálása miatt – bárhol készíthetünk "igazi orosz" teát, sőt egyes országokban (pl.:Marokkó, Törökország) a saját ízlésüknek megfelelően át is alakították a szamováros teakészítés és –fogyasztás módját.