Tea II.

Októberben az igazi ősz – sőt szinte a tél is – ránk köszöntött, forduljunk hát megint a forró italok királynőjéhez, a teához. De most nem az elegáns angol vagy egzotikus indiai, kifinomult kínai vagy emelkedett japán teakultúráról ejtünk pár szót, hanem az ausztrálról..

Az ausztrál teahagyomány természetesen nem az aboriginal őslakosság kultúrájából ered, hanem a telepesként, aranyásóként és fegyencként érkező, illetve betelepített lakosság alakította ki.
A brit korona "kétes hírnevű" ékköve volt egykor Ausztrália – börtönsziget, a társadalom nem kívánatos elemeinek gyűjtőhelye.

Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat, fegyenctelepek nélkül maradtak, ezáltal figyelmük Ausztrália felé fordult.
Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája 1788. januárjában érkezett a mai Sydney körzetébe, mintegy 1350 emberrel: katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Hamarosan rátaláltak a Port Jackson öbölre (a mai Sydney Harbour-ra). Az első fehér település, a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed, – a mai világhírű Operaház épületének helyén – 1788. január 26-án az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. Ezt a napot ma "Ausztrália napként" ünneplik.
" Lenn Alul" (Down Under - Ausztrália), "Kinn Hátul " (the Outback – a lakott, part menti területektől eltávolodva), az ország belsőbb területeit elfoglaló bozótvidéken (in the bush) alakult ki a billy teafőzés hagyománya.

A szükséges eszköz: egy drótfüllel ellátott nagy (kb. kétliteres), gyakran fedeles, henger alakú üres konzervdoboz, magassága általában másfél-kétszerese átmérőjének. A konzervdoboz használata visszanyúlik az aranyláz idejére, amikor a Franciaországból importált nagyméretű, kiürült marhahúsos konzervdobozokban kezdtek el teát főzni az aranyásók. Idővel a marhahúsos konzervből, a "bullybeef can"-ből simán "billy can" lett.

A bozótosban legtöbbször csak a holtágakban, a "billabong"-okban marad meg a víz nyáron, így azt onnan merik ki, a konzervet kétharmad részig töltik, és tűz fölé akasztják.

A forrásban lévő vízbe maréknyi fekete teát és a mindenhol elterjedt eukaliptusz levelét dobják, majd könyökből (vállból) körbeforgatják öt-hatszor, hogy a tealevél leülepedjen a konzervdoboz aljára. A kész teát bögrébe vagy egyfajta pannikin-nek nevezett füles pohárba töltik, cukorral, esetleg tejjel ízesítik. A kormos, kopott konzervdoboz és tulajdonosa között egyfajta személyes kapcsolat alakul ki, a bozótvidékre tett utazások nélkülözhetetlen kelléke. A bevásárlóközpontokban ma már természetesen forgalmaznak billy teát is, amit kifejezetten a tradicionális ausztrál teakészítéshez ajánlanak. A billy teafőzéssel a ma már gazdag ország polgárai tisztelegnek az egykor idetelepített, gyakran törvényen kívüli, de bátor őseik előtt.